keress pénzt
Linkgyüjtemény alternatív gyógymódokról

Fazekas Lászlóné

kattints a képre
keress pénzt
aa

Start
Névsor
Mottó
Géza király emléke
Iskolatörténet
Ágh Bíró Béla
Fehér Jánosné
Fazekas Lászlóné
Hámory Endréné
Bodnár Ferenc
Csomó József
Aktuális
Tabló
Linkcsere
Ajánlott oldalak
1974
1994
1999
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2013

2014
2015
2016
2017

kattints a képre
Kapcsolat

Szerkesztő

Ezt csak a
kiváncsiak
nézzék meg

 

 


BESZÉLGETÉS FAZEKAS LÁSZLÓNÉ TANÁRNŐVEL

Mikor született meg önben az az elhatározás, hogy tanári pályát választ?
Boldogan emlékszem vissza általános iskolai magyartanárnőmre és középiskolai magyar-latin szakos tanáromra, akik máig megmaradtak szívemben. Nekik köszönhetem hivatásomat, ők keltették fel bennem a tanítás iránti vágyat. Először nem éreztem elég erösnek az elhatározást, gondoltam arra is, hogy inkább orvosi pályán indulok. De végül mégis úgy döntöttem, hogy tanár leszek! A Sztáron Sándor Gimnáziumban tanultam, majd a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyarorosz szakán végeztem. Egy kedves, volt tanárommal folytatott levelezésem során derült ki, hogy Vácon, a Géza Király téren felépült egy gimnázium, és sok szeretettel várnak. 1971-ben kerültem az iskolába elsőként, mint magyar-orosz szakos tanár. Öt osztályomból négy volt egészségügyi. Ezek mellett irodalmi színpadot is vezettem.

Milyen szép emlékei vannak az iskolával kapcsolatban?
Szivesen emlékszem vissza a pedagógusnapi kirándulásokra, a „Ki Mit Tud"-ra, a szalagavatókra, a klubdélutánokra, a diáknapi rendezvényekre és a különböző versenyekre. Diákjaimmal jó kapcsolatot alakítottam ki, mely az évek folyamán megmaradt.

Milyen változások voltak az iskolában, amíg ön itt tanított?
Pár évig Géza Király Téri Gimnáziumként és Kereskedelmi Szakközépiskolaként működtünk. Diákjaink szigorú nevelésben részesültek, a jelentkezök 99 %- a felvételt nyert a főiskolákra, egyetemekre. Ezek után átköltöztünk jelenlegi helyünkre, a Jávorszky sétányra. Szomorúan hagytuk ott a sok évet magába záró falakat, az emlékeinket, de bizakodva indultunk el újra ugyanazon az úton, kicsit már másképp... Iskolánk a Selye János Egészségügyi Szakközépiskola nevet kapta. Egészségügyi képzés folyt, a kórházból orvosok, nővérek jöttek át tanítani, gyakorlati órákat tartani. 1988-ban itthagytam az iskolát és átmentem tanítani a Zeneművészeti Szakközépiskolába. Egyedüli magyartanárként ma hat osztályom van. Vegyes érzelmek közt látogatok vissza ide, ahol pályámat kezdtem. Többször is rendeztünk osztálytalálkozót. Sokan megmaradtak a pályán, melyet élethivatásként választottak. Az osztályok nagy részét felkészítettük a folytatásra. Ma is találkozhatunk velük a kórházakban - orvosok, nővérek lettek!
Máig hiányzik ez az iskola, a régi kollégák, és a diákok, akik persze, mindenhol és mindig ugyanazok voltak és maradnak! Nemsokára a harmincötödik fennállásunkat ünnepeljük, én hiszem-remélem, hogy minél többen leszünk!

Az interjút
Varsányi Tteréz Viktória és Podonyi Emese készítette
megjelent a jubileumi Évkönyvben 2002-ben

 

 

aa
 
 

Google
 
 

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra     Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra
AltKompMed 2007 ~ Home ~ Impresszum ~ Bannercsere ~ Kapcsolat ~ PageRank