keress pénzt
Linkgyüjtemény alternatív gyógymódokról

Fehér Jánosné

kattints a képre
keress pénzt
aa

Start
Névsor
Mottó
Géza király emléke
Iskolatörténet
Ágh Bíró Béla
Fehér Jánosné
Fazekas Lászlóné
Hámory Endréné
Bodnár Ferenc
Aktuális
Tabló
Linkcsere
Ajánlott oldalak
1974
1994
1999
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2013


kattints a képre
Kapcsolat

Szerkesztő

Ezt csak a
kiváncsiak
nézzék meg

 

 


BESZÉLGETÉS FEHÉR JÁNOSNÉ TANÁRNŐVEL, ISKOLÁNK EGYIK ALAPÍTÓ
TAGJÁVAL


Miért választotta a tanári pályát?
Harmadikos elemista voltam, amikor egy fogalmazásban azt írtam, hogy vagy anyuka, vagy tanító néni szeretnék lenni. A kettő együtt kicsit sok. Hatodikos voltam, amikor a kedves nővér megkért, hogy egy osztálytársamat készítsem fel javítóvizsgára nyáron matematikából. Szívesen vállaltam és ennek sikere után jöttek a szomszédok, osztálytársak, akiket rendszeresen tanítottam gimnazista koromban, ez némi keresetet is jelentett. Az út egyenesen vezetett a tanári pálya felé.

Ön szerint miért Selye János nevét választották az iskolának?
Mert Selye János munkássága és tudományos eredményei közel állnak iskolánk egészségügyi hagyományaihoz és humánus törekvéseihez. Nem értem, hogy miért jelent ez a kérdés még sok év után is problémát.

Tanári pályáján volt-e problémája a diákokkal?
Persze hogy volt. A tanár tantárgyán keresztül és egész magatartásával azokat az értékeket közvetíti, amelyeket fontosnak tart. Ha valaki ezt különböző okokból elutasítja, akkor probléma adódik, amelyet meg kell oldani. Az okok nagyon különbözőek lehetnek. A tanári munka szerves része a probléma megoldása, amelyik sok kölcsönös jóindulatot kíván.

Milyen érzés volt a legelső tanítási napon bemenni a diákokhoz?
Nagyon jó és izgalmas volt. A diákok alig voltak fiatalabbak nálam. Volt közöttük olyan, akit kicsi gyermekkora óta ismertem és az osztályban kaján és várakozó mosollyal leste, hogy most mi lesz. Nem lett semmi. Komolyan magáztam az egész osztályt, negyven lányt, és néhány nap alatt mindenki megszokta négy évre az új helyzetet.

Csak az egészségügyi szakközépiskolában dolgozott?
Tíz évig tanítottam a gimnáziumban, onnan jöttem át ebbe az iskolába a Géza király térre. Innen mentem nyugdíjba, de továbbra is itt tanítottam, és közben öt évig még a Híradástechnikai Honvéd Szakközépiskolában is. Jelenleg még néhány órában tanítok a Boronkay levelező tagozatán.

Hogy érzi, szerették Önt a diákok?
Nem vagyunk egyformák, nem egyformák a kötödéseink és a tűrőképességünk. Voltak, akik szerettek, voltak, akik nem. A többség elfogadott és együtt tudtunk dolgozni.

Milyen érzés volt otthagyni az iskolát?
Szerencsére nem egyik napról a másikra kellett abbahagynom a tanítást. Folyamatosan csökkent az óráim száma és lassan lett egyre több a szabad időm, ahogy fáradékonyabb is lettem. Az iskola levegője, a kollégák természetesen hiányoznak.

Mivel tölti a napjait most?
Egy kicsit még tanítok. Több idöm van a családomra, sokat olvasok. A politikai és társadalmi kérdések mindig érdekeltek és mivel most ugyan csak zajlik e téren az élet, ebben is részt veszek. És már nem sietek, nem kell sietnem semmivel.

Pályája során volt-e kedvenc diákja?
Sok kedves emlékem van a volt diákjaimról egyenként és a közös eseményekről. Sok kapcsolatból lett érettségi után barátság, évekig tartó levelezés. Ezek a gyerekek biztosan már a középiskolában érezték, hogy talán jobban szeretem öket, mint a többieket. Arra, hogy "kivételezésnek" ne essenek áldozatul, mindig nagyon vigyáztam, rendszerint ezektől többet kívántam.

Volt-e olyan diákja, aki a későbbiek során kiemelkedett tehetségével?
Voltak tehetséges és szorgalmas diákjaim, különösen a kémia tagozaton. Többen lettek vegyészek, orvosok, akik ma elismert kutatók, egyetemi oktatók itthon vagy külföldön. Különösen örülök azoknak, akik nem voltak kiváló tanulók, de az életben emberségből, munka-, hivatás- és családszeretetből jelesre vizsgáznak vagy később jöttek rá a tanulás ízére, a tudás értékére és érettségi után komolyan kezdtek újra tanulni.

Pályája során milyen hangulatban folytak az iskolai ünnepélyek és volt- e olyan esemény, amely Önben megmaradt?
Az iskolai ünnepélyek a mindenkori politikai rendszer elvárásainak kellett hogy megfeleljenek. Ez így is volt. Emlékezetesek azok voltak, amelyeket az iskolai élethez kapcsolódóan rendeztünk. A „Géza-bálok", a szalagavatók, a ballagások, az író-olvasó találkozók sok tartalmas és szeretetteljes együttlétet jelentettek. A színészi tehetséggel megáldott gyerekek szellemes paródiái a tanárokról, az iskolai életről felejthetetlen hahotázások emlékét idézik. Kevésbé szívesen gondolok a hivatalos kivonulásokra, megemlékezésekre. Számomra november negyedike nemzeti életünk gyásznapja, és különösen fájdalmas volt ezen a napon ünnepelni hetedike helyett a szovjet hadsereg és forradalom dicsőséges győzelmét.

Milyen volt a többi tanárral való kapcsolata?
Azért jöttünk az új iskolába, mert a gimnázium állóvíz hangulatát meguntuk, jobbra, többre, új lehetőségekre vágytunk. Ennek megvaló sulását az új iskolában reméltük. Jó volt a hangulat, összefűzött minket a közös akarat és tevékenység. Ágh Bíró Béla igazgató céltudatossága következtében az új kollégák is szívesen illeszkedtek be közösségünkbe és halála után a közösség ereje tartott meg számos hagyományt.

Mindig ilyen családias légkör volt az iskolában?
No ez az, amiről az előbb beszéltem, családias volt és jó, ha ma is az.

Hogyan egyeztette a munkáját a családi élettel?
A hétköznapok eseményei úgy hozták, hogy hol az egyik, hol a másik igényelt több odafigyelést. A családi problémákat nem szerettem bevinni az iskolába, hogy ez sikerüljön, arról a diákok gondoskodtak jókedvükkel, de hogy az iskolai gondokat hazavigyem, arról is gondoskodtak javítani való dolgozataikkal.

Ha újra alakítaná az életét, változtatna valamin?
A pályámat sem módosítanám és a családomat sem cserélném fel. A változtatás indítéka az elégedetlenség vagy a öntudat lehet. Nem vagyok elégedetlen fajta, az adott anyagi és politikai helyzetekben külső és belső függetlenségemet meg tudtam őrizni és szándékosan nem bántottam senkit. Az elkövetett hibák helyett biztosan másokat követnék el.

Mit tanácsolna a jövö nemzedékeinek?
Legyenek gondolkodó emberek, tegyenek mindent a józan ész és tisztesség mérlegére. Éljenek és cselekedjenek egyéni, családi és a közéletben úgy, hogy legyenek tudatában annak, hogy ha akarják, ha nem, a nemzet sorsát alakítják.

Az interjút
Kazi Adrienn és Sulyan Éva készitette
megjelent a Jubileumi Évkönyvben 2002-ben

 

aa
 
 

Google
 
 

Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra     Ha szeretnél te is csatlakozni, kattints az ikonra
AltKompMed 2007 ~ Home ~ Impresszum ~ Bannercsere ~ Kapcsolat ~ PageRank